encsaborsó: áció, káció, akáció, VAKÁCIÓÓÓÓÓÓÓÓ!

Hát, kb. így, de inkább még "ígyebb" számoltam vissza az utolsó napokat a nyaralás előtt. Az előző bejegyzésben említett zűrös itthoni lét megviselt, túúúl sok, túl sokk,..... állóvízre és csendre vágytam. Borsó nem kevésbé.

Mivel indulás előtti nap még mindketten dolgoztunk esélyes volt, hogy a tervezett hajnali indulás megint, mint mindig csúszik. 11-kor hagytuk el a várostáblát.

( lesz pár szám a Borsó Road to Slovenia válogatás cd-jéről. :-)

Az utat magamhoz képest alig untam, gyorsan odaértünk. Lehet, hogy az utálok ücsörögni a kocsiban témára már túl rágörcsöltem és nem is olyan rémes, de tény, hogy a hat éven át tartó heti 2* 4 óra vonatozás és buszozás nem múlt el nyomtalanul. Azóta a tűréshatárom 1 óra, utána kvázi így nyomom:

Szóóóóval, jó volt, mikor ott voltunk már. Az ott, az Bled. Itt kempingeztünk négy napot. Képes beszámoló jön, némi kommenttel.

Péntek kora délután megérkeztünk. Ketten, egy hétre, full csomagtartóval és hátsó üléssel. Nem túl biztató. :-))) Van még hova fejlődnünk pakolás terén. :-))

Sátor áll, minden kipakolva, kemping feeling indul, azaz indulna, mert Borsó itt szembesül vele, hogy nincs hálózat. Valahogy nem kapcsolt be automatikusan a Roaming. Ajjaj, az ősöket nem tudjuk hívni, hogy minden ok. Kupaktanács, irány telefonfülkét keresni.

Úton be a város felé. A Bledi-tó körül végig tök jó sétány megy a parton, nagyon hangulatos. Borsó itt még inkább csak indulatos, a szolgáltatót különböző cifra jelzőkkel illetve sétálunk tovább. Én már azért hangolódom.. :-)

Fülke megvan, én vigyorgok, persze kártyás, szerzünk gyorsan, hívunk, örülünk. Itt volt a fordulópont, ami után Borsó, már a "ki nem hagytam volna, ....tök poén volt" jelzőkkel illette a kis kalandot.

Visszafelé már nagyon nyaralósan, nevetgélve, lazulva sétáltunk és ámultunk, hogy ez milyen durván széééép.

Az éjszakák itt a hegyeknél hidegek, én 3 rétegben, hosszúnadrágban, zokniban, sálban aludtam, de a Borsón is polár pulcsi volt, ami azért durva. :-) Este 7 körül már nagyon párás volt minden, a térképek, papírlapok meghullámosodtak a nedvességtől. Itt mindenki túrázni jött, korán feküdtünk, este 9-kor már mély csend volt az egész kempingben.

sátrunk helye

Nagy és elég zsúfolt kemping ez, de szuperül felszerelt, tiszta, igényes, wifi, bolt, kocsma, étterem, szóval minden van. Mint utólag kiderült telefonfülke is. :-))

Szombat délelőtt felsétáltunk a várhoz, ahonnan csúcs szuper kilátás volt a tóra, meg a környező hegyekre.

Kora délután csobbantunk végre a tóban, állati tiszta vize van. Nagyon szuper, frissítő volt. Uzsi után elmentünk a Vintgar szorost megnézni.

Vasárnap egy átszállással bevonatoztunk Ljubljanába, ahol egész nap csatangoltunk, városnéztünk és banánt kerestünk, de ennek külön története van. Lényeg, hogy a szlovén fővárosban vasárnap két kicsi sarki abc van nyitva, szupermarketeket felejtsd el, a banán pedig hiánycikk. :-)) Mindenesetre hála az expedíciónknak megint sikerült a város lakónegyedeit is megismerni, nem csak a turistáknak fenntartott 3 utcát, és mi ennek örültünk. Még valami katonai objektum őrével is összebratyiztunk. :-))

A hétfő reggelünk, mint minden reggel, kávéval kezdődött.

Aznapi cél a Savica vízesés és a Júlia Alpok.

A vízesés előtt nagy parkoló, büfé. Itt is ittunk egyet, majd elindultunk.

Savica vízesés

A vízeséshez néhány lépcsőn kell felmenni, jól kiépített az út, gyorsan végeztünk, de már így is dél volt. A bejárat mellett voltak turista utakat jelző táblák. Az egyik az általunk kinézett menedékház felé mutatott, jelezte, hogy innen 2 és 1/4 óra. Összenéztünk Borsóval és röhögtünk, hogy áááá, egy óra alatt lenyomjuk és onnan megyünk majd tovább a hegyi tavak felé. 2 és 3/4 óra lett. :-) Hát, mit is mondhatnék. Elfelejtettem, hogy nem vagyok túl edzett állapotban. Két és 3/4 órán keresztül felfelé mentünk szakadatlanul, egy amúgy jól kiépített turistaösvényen, de akkor is. Hulla voltam, mire felértünk, sőt, akkora már túl két-három holtponton is, amit utólag is köszönök Borsónak, hogy kibírt. 900 m szintkülönbséget hidaltunk át, Borsó szemléltetése szerint egy 300 emeletes házat másztunk meg. Végülis, így utólag még büszke is vagyok. Jobban is hisztizhettem volna. :-))

itt még nagyon lelkesen

életmentő gombaleves és rétes már fent a menedékházban

ismét a parkolóban lent - azért nem csak nekem volt ez húzós :-)

Hazafelé a Bohinji tó déli partján megálltunk fotózni, amiből egy fergetegesen jól eső spontán úszkálás és lazítás lett. Azt hiszem nekem ez az egy óra volt a nyaralás csúcspontja.

A nyaralás hegyi része ezzel le is zárult. Utolsó képnek egy épp elcsípett tehéncsorda utolsó egyede, akik miatt egy egész kocsisor állt 5 percet. :-)

Kedd reggel kényelmes reggeli után gyors sátorbontás és irány a tengerpart. Kora délután már ismét sátrat vertünk, ezúttal az Ankaran nevű világvége település gigantikus kempingjében. A partról Koper kikötőjét premierplánban láttuk. A kemping nem rossz, de azért nem ért a bledi nyomába, a tengerpart a tervezett 3 napos döglésre megfelelt, de messze nem a megszokott szint, szóval jóval alatta. Homokos, tengeri füves. Itt a tempó már sokkal lassabb volt, gyakorlatilag punnyadás naphosszat, strandolás, olvasás, alvás, evés.

Reggel 9-10 körül kezdődött az élet éjszaka viszont 12 és hajnali 2 között fejeződött be. Vicces volt a célközönség is. A hegyekben mindenki izmos, szálkás, sportos, itt meg mindenki löttyedt, elhízott. :-) Szerda délelőtt átmentünk Olaszországba a szomszédos kisvárosba, Muggiába.